Orsi szüléstörténete 2022.11.16.

Ma reggel Orsi levelére ébredtem, és nagyon megörültem, mert igazán sodró lendületű természetes szülést sikerült megvalósítania az Uzsokiban, minimális orvosi beavatkozással a végén. A legfontosabb azonban, hogy Orsi gyorsnak és pozitívnak élte meg a saját szülését. Tőle ismét megkaptam a jól ismert visszajelzést, hogy jobban fel kellett volna készítenem a szülés utáni nehézségekre. Ez egy nagyon nehéz dolog. Huhogni nem akarok, finoman próbálom jelezni a nehézségeket, de azt hiszem, a kismamák a várandósság alatt még nem állnak készen arra, ami utána következik. Először várandósak, a várandósság végén pedig a szülésre készülnek, és hallani sem akarnak még arról, ami utána jön. Ezt abból is látom, hogy mennyivel többen jelentkeznek hozzám Komplex Szülésfelkészítőre, mint Babafejlesztő Műhelyre. Pedig már készülök az Anyaságra felkészítő Műhelysorozattal is. Vajon arra lesz igény? Remélem ?? Gratulálok, Orsi, sok boldogságot kívánok! ??
"Kedves Éva!
Kicsit megkésve, de küldöm Tünde babánk születéstörténetét ??
Október 20-ára voltam kiírva, de Tündi addigra még semmi jelét nem adta, hogy szeretne kibújni. Nyomtuk ezerrel a férjemmel a babakommunikációt, de 23-án este már úgy feküdtünk le aludni, hogy holnaptól bizony hozzányúlunk a szülésindító jógapózokhoz és légzésekhez. Na, a babának több se kellett, még aznap éjjel kirúgta a ház oldalát: hajnal kettőkor vettem észre, hogy szivárog a magzatvíz. Felhívtam a kórházat, összeszedelőzködtünk, és ezután már csak röpke 40 percet töltöttünk azzal, hogy a férjemmel enyhén szitkozódva levakartuk a derekamról a két kiló kinesio tapaszt, ami a megelőző egy hétben összetartott (á la begyulladt ülőideg). Olyan 4 körül be is értünk a két utcával távolabb elhelyezkedő Uzsokiba, ekkor már volt 1-2 fájásom, de még nem durvák. A CTG közben megerősítették, amit már amúgy is hallottam korábban, miszerint innentől még simán elmúlhatnak a fájások, és nem is indítgatják őket legalább 12 óráig, ha amúgy minden rendben, úgyhogy a férjemnek is mondtam, hogy lehet, hogy csak keddre lesz meg a baba. Na, a babának megint csak több se kellett: mire elkészült a CTG meg egy orvosi vizsgálat, már ötpercesek voltak a fájásaim, és egyre csak erősödtek. Mikor 7 körül beköltöztünk a szülőszobába, már szinte egymásba értek, úgyhogy hiába volt nagy labda, hiába vittünk jógaszőnyeget és pokrócokat és masszázsolajat és mindenféle nyalánkságot, szinte semmit nem használtunk. A fájások teljes egészében a derekamba és az ülőcsontomba sugároztak, úgyhogy az egyetlen mód, ahogy el tudtam viselni az volt, hogy a falnak támaszkodtam kézzel (néha fejjel is), és pici támadóállásban toltam a jógalégzést (ezt a szülésznők lépten-nyomon megdicsérték), valamint igyekeztem egy pontra koncentrálni (általában a nagylábujjamra), és ez is egész jól bevált. Ezután kaptam beöntés helyett egy kúpot, vártam a hatását, utána lezuhanyoztam, de mivel közben folyamatosan jöttek a fájások, ezzel a procedúrával gyakorlatilag 2-3 óra el is telt. 10-kor aztán kijelentették, hogy eltűnt a méhszáj. Picit el volt akadva a baba, úgyhogy kaptam egy kis oxit, illetve forgattak jobbra-balra, aztán hamarosan el is kellett kezdeni nyomni. Nekem persze átvillantak az agyamon az elakadás elleni jógapózok, meg hogy ha négykézláb lennék, akkor a derekam/fenekem sem fájna ennyire (gyakorlatilag ülni nem tudtam, úgyhogy karból tartottam magam a székké emelt szülőágyon). De már semmi energiám nem volt akadékoskodni vagy pózt váltani, úgyhogy ebben a helyzetben történt a kitolás. A férjem szorgalmasan számolt nekem, én pedig nem is annyira meditatív jelleggel, mint inkább sportoló mentalitásból csináltam a kitolást/kilélegzést („nagy levegő, hajrá, az előzőt is meg tudtad csinálni, menni fog ez is”). Kb. 2 órán át tartott ez a rész, sajnos a végén kikönyökléssel is rásegített a doktornő, de végül pontban délben kibújt Tündicsek, egészségesen és szuperaranyosan, 3030 grammal és 50 cm-vel. Nekem utólag végtelenül gyorsnak tűnt az egész vajúdás és szülés, valószínűleg mert ennyire hamar besűrűsödtek és felerősödtek a fájások. Minden esetre mindenki nagyon kedves és rendes volt, a szülésznők lépten-nyomon megdicsértek és segítettek, úgyhogy összességében teljesen pozitív volt az élményem. Sajnos a jógaórákon tanultakból minimálisat tudtam felhasználni, de azt hiszem, a légzés volt a legfontosabb, és azt sikerült is végig fenntartani. A derekam azóta helyre jött, a hüvelyfalon történt némi belső repedés, az nagyon kellemetlen volt, amikor összevarrták, de kb. másfél hét alatt annak a fájdalma is elmúlt. A szülésre most már, három hét távlatából úgy tekintek vissza, hogy jaj, hát csak egy fél nap volt, persze fájt mint a rosseb, de pikk-pakk vége lett, viszont az azt követő három kórházi nap nagyon embert próbáló volt, valamint szoptatási problémák (meg úgy általában a nemalvás) miatt ez az első három hét is. Mostanra normalizáldott nagyjából a helyzet, de nagyon javaslom mindenkinek, hogy a szülés mellett készüljön fel alaposan erre az időszakra is – lefagyasztott kajákkal, segítő rokonokkal, szoptatási tanácsadó telefonszámával, minél jobban előkészített babaholmikkal, és mindennel, ami az első hetekben a kényelmet szolgálja.
Éva, neked nagyon köszönöm a jógaórákat, a szülésfelkészítőt, a masszázst, és minden jó szót és támogatást, nagyon rengeteg önbizalmat és erőt adtak a szüléshez! ?
Ímhol a három hetes győzedelmes Tündi baba. Ha gondolod a sztorit és a képet is nyugodtan oszd meg a facebook oldalon.
Csodaszép napot,
Orsi"



Kövess minket a Facebook-on!